Szemmel láthatóan nagyon meg volt elégedve magával…
Lara azonban nem igazán tudott osztozni a lelkesedésében:
− Én ezt nem… − nézett döbbenten a ruhának még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető valamikre.
− Akkor viszont tényleg csak a vészkijárat marad − komorodott el Natasa.
Lara most már szabályosan az egész testével beleborzongott az elementáris menekülési kényszer erőszakos elfojtásába… de egyszerűen nem volt más választása.
− Azt nem lehet − sóhajtotta reményvesztett-elszántan… és pár pillanatig ugyan még hezitált… de végül dacára, hogy folyamatosan szinte minden porcikája tiltakozott az ellen amit tenni készült, gépies mozdulatokkal levetkőzött… majd a Natasa kezéből kikapott „jelmezbe” belebújva próbálta eltakarni a testét… de hiába… még soha életében nem érezte ennyire mez
