– Knight. Jameson. Cole! – Hangos üvöltés hasított át a levegőn, mire Luna gyorsan elhúzódott tőlem.
Oldalra pillantottam, a csóktól még mindig részegen. Noei állt az ajtó előtt, tátott szájjal, csípőre tett kézzel, egyik lábával az ajtóhoz vezető széles lépcsőn dobolva.
– Tudtam! Annyira tudtam! És pont a suli leggyogyósabb csajával! Hallgatnom kellett volna Emmára és Jacquie-re! Hogy te mekkora egy csaló vagy!
Ne! Ne! Ne! Ne! Csak… ezt ne!
Egészen biztos, hogy ki is mondtam ezeket a szavakat, mert Noei azt kiabálta, hogy „ó, pedig de, baszd meg!”, meg hogy „ezt nem hiszem el”, és hogy „azt hittem, te vagy az igazi”.
Ami, őszintén szólva, még vicces is lett volna, ha nem ilyen szerencsétlen a helyzet.
Eszembe sem jutott, hogy magyarázkodjam Noeinek. Soha nem voltunk közel egymáshoz.
