Ötödik fejezet
551 Words
Egy forgalmas európai utcán a gyilkos az embertömegben siklott. Erőteljes férfi volt. Sötét és hatalmas. Megtévesztően agilis. Izmait még feszítette a találkozó izgalma.
Jól ment, mondta magának. Noha az alkalmazója sohasem fedte fel az arcát, a gyilkos megtiszteltetésnek vette, hogy személyesen találkozott vele. Tényleg csak tizenöt napja lett volna, hogy alkalmazója kapcsolatba lépett vele? A gyilkos még jól emlékezett a telefonhívás minden szavára…
– Janus a nevem – mondta a hívó. – Bizonyos értelemben rokonok vagyunk. Közös az ellenségünk. Úgy hallottam, igénybe lehet venni a szolgálatait.
– Az attól függ, kinek a nevében beszél – válaszolta a gyilkos.
A hívó megmondta.
– Maga szerint ez jó vicc?
– Tehát hallotta már a nevünket – felelte a hívó.
– Hát persze. A testvériségnek legendás híre van.
– Mégis kételkedik abban, hogy igazat mondtam.
– Mindenki tudja, hogy a testvérek köddé váltak.
– Ez is a terv része. Az az ellenség a legveszélyesebb, akitől senki sem fél.
A gyilkos még mindig szkeptikus volt. – Létezik még a testvériség?
– Mélyebben a föld alatt, mint valaha. A gyökereink mindent átszőnek, amit csak lát… még esküdt ellenségünk megszentelt erődjét is.
– Lehetetlen. Ők sebezhetetlenek.
– Messzire ér a karunk.
– Senki karja nem érhet olyan messzire.
– Nagyon hamar el fogja hinni. Már vitathatatlan bizonyságát adtuk a testvériség hatalmának. Egyetlen áruló tett az igazolás.
– Mit követtek el?
A hívó megmondta.
A gyilkosnak elkerekedett a szeme. – Ezt lehetetlen végrehajtani.
Másnap a világ valamennyi lapja ugyanazzal a főcímmel jelent meg. És a gyilkosból hívő lett.
Most, tizenöt nappal később, a gyilkos szilárd hitéhez a kétely árnyéka sem férhet. A testvériség létezik, gondolta. Ma este előlépnek a föld alól, hogy megmutassák az erejüket.
Ahogy az utcákat járta, ijesztő fény lobogott fekete szemében. A legtitkosabb és legrettegettebb testvériség, amelyet a föld valaha a hátán hordott, vette igénybe a szolgálatait. Bölcsen döntöttek, gondolta. Diszkréciójánál már csak a halállistája volt impozánsabb.
Eddig tisztességgel szolgálta őket. Megölte, akit kellett, és leszállította Janusnak a kért eszközt. Most már Januson áll, hogy hatalmát felhasználva a megfelelő helyre juttassa a tárgyat.
Arra a helyre…
A gyilkos azon tűnődött, hogyan képes Janus megoldani ezt a roppant feladatot. Nyilvánvalóan rendelkezik belső kapcsolatokkal. A testvériség hatalma korlátlannak tetszett.
Janus, gondolta a gyilkos. Beszélő név, nyilvánvalóan. A kétarcú római istenre utalna, tűnődött… vagy a Szaturnusz holdjára? Nem mintha számítana. Janus felmérhetetlen hatalommal rendelkezik. Ezt már egyértelműen bizonyította.
A gyilkos elképzelte az őseit, ahogy lemosolyognak rá. Ma este az ő harcukat vívta, ugyanazzal az ellenséggel harcolt, akivel ők harcoltak korokon átívelve, a tizenegyedik század óta… amikor az ellenség keresztes hadserege először prédálta a földjét, öldökölte és erőszakolta a népét, tisztátalannak bélyegezve őket, bemocskolta templomait és isteneit.
Ősei kicsiny, de mindenre elszánt hadsereget alakítottak önmaguk védelmére. A sereg oltalmazóként vált híressé szerte az országban – kiképzett gyilkosokból állt, akik a vidéket járva kivégezték az ellenség utukba kerülő embereit. Nemcsak brutális módszereikről váltak ismertté, hanem arról is, hogy mészárlásaikat megünneplendő, drogok keltette kábulatba vetették magukat. A célra kiszemelt, nagy hatású kábítószert hasisnak nevezték.
Ahogy terjedt a hírük, a halálhozó férfiak egyetlen szóval váltak ismertté – hassassinok, ami szó szerint annyit tesz: a hasis hívei. A hassassin a világ szinte valamennyi nyelvén a halál szinonimája lett. Ma is használják ezt a szót, még a modern nyelvekben is… de miként a gyilkolás mestersége, úgy a szó is megváltozott. Ma már asszasszinnak ejtik.
- Writer
