11Ahogy telt az idő a déli városkában, kialakult Tim Jamieson megnyugtató szokásrendje. Nem állt szándékában, hogy élete hátralevő részét DuPrayban töltse, de azt el tudta képzelni, hogy karácsonykor még itt lesz (talán feldíszít egy parányi műfát a parányi lakásban a garázs fölött), sőt akár jövő nyáron is. DuPray nem volt kulturális oázis, megértette, hogy a fiatalok zöme miért menekülne ész nélkül az egyhangú unalomból, ő azonban élvezte. Biztos volt benne, hogy ez idővel megváltozik, de pillanatnyilag kiválóan megfelelt.
Kelés este hatkor; vacsora Bevnél, néha egyedül, néha valamelyik rendőrrel; éjszakai körjárat a következő hét órában; reggeli Bevnél; tizenegyig villástargoncázás a DuPray Logisztika és Raktározásnál; szendvicsből és kólából, vagy édes teából álló ebéd a vasúti depó á
