Weston – 18 hónappal később
– Szabad!
Kinyílt az irodám ajtaja, és váratlanul rám mosolygott valaki, akire nem számítottam.
Louis Canter körülnézett a helyiségben.
– Ejha, ez nagyon minimalista!
Az irodám egy összecsukható asztalból, egy fém székből, és három tejesrekeszből állt, amiket irattartónak használtam. Egyetlenegy villanykörte árválkodott egy hosszú, narancssárga kábelen. Mostanában nem az érdekelt, hogy az irodám tetszetős legyen.
Felálltam, és megkerültem az íróasztalomat, hogy üdvözöljem Louist.
– Mi az, kipróbálja, milyen az alsóbb osztályok élete? – ugrattam. – Ugye tudja, hogy ebben a szállodában csak azt a területet látjuk a parkból, ahol a kábítószer-üzletelések folynak?
Louis felnevetett.
– Nagyon jól halad az építkezés az előcsarnokban. Sokszor eszembe jut róla
