A halálomat megelőző órákban Ruby Jones aludt egyet a dühére, és azzal átitatódva ébredt reggel. Odakint zuhogott az eső, de alig figyelt az időjárásra. Öt perc volt reggel hat óráig, ami neki nagyon korai, de már ébren volt, és fel-alá járkált az ágya és az asztala között kitaposott kis ösvényen. Istenem, de kicsi ez a lakás! A tévével merőleges helyzetbe állítja a távirányítót, lesimítja a lepedőt az ágya szélén, elteszi a fésűjét az ágy mellett álló szekrénybe, majd újra párhuzamosra állítja a távirányítót.
Így szoktak az emberek bekattanni, gondolja. Ki kell jutnom ebből a szobából!
Ahogy felveszi a futócipőjét, Ruby meghallja a mennydörgés hangját. De lehet, hogy csak egy kocsiajtó csapódását. A hang felé fordul, majd megvonja a vállát. Nem számít, úgysem fél a vihartól. Egy kis eső
