– Maga elgáncsolt! – kiáltja Isaac, ahogy felnéz Meganre. Egyik tenyerével a földön támaszkodik, hogy fel tudjon állni. A kisebb tömeg, amely köréjük gyűlve a látványosságot figyelte eddig, kezd feloszlani.
– Igen – válaszolja Megan. Lehajol, és elkezdi felszedni a szétgurult aprópénzt. Segítek neki, már csak azért is, hogy ne bámuljam egyfolytában Isaacet, akit mintha egyszerre bántana és szórakoztatna is, ami történt. – Maga kergette őt – teszi hozzá Megan, egy vállrándítással jelezve, hogy neki ez volt az egyetlen cselekvési lehetősége.
– Utol akartam érni! – szólt vissza Isaac. – Nagy különbség. – Feláll.
– Megan, ez a lányom… – elhallgatok, nem tudom, minek nevezzem. – Ismerjük egymást – fejezem be.
– Értem.
Megan egyáltalán nincs zavarban. Az ő világában talán nincs jelentősége
