A Crystal Palace-nál gördül be a vonatom a végállomásra. Ha nem így lenne, ülve maradnék a helyemen, és bámulnám tovább a hirdetést, remélve, hogy értelmezni tudom. Így aztán én szállok le utolsónak.
Már nem zuhog, csak szemerkél, de alighogy kilépek a metróállomásról, az újság azonnal elázik a kezemben, látszik a nyomdafesték az ujjaimon. Már besötétedett, de égnek az utcai lámpák, és az Anerley Roadon sorakozó millió büfé és mobiltelefon-szaküzlet neonreklámjainak fényénél nagyon jól látok. Minden oszlopról rikító fényű lámpák lógnak, általános a készülődés a ZS kategóriás celebek hétvégi vendégszereplésére, de engem cseppet sem dob fel – és túl korai –, hogy máris a karácsonnyal kezdjek foglalkozni.
A hazafelé úton bámulom a hirdetéseket, észre sem veszem, hogy az eső eláztatja a fruf
