JILLIAN
A hét utolsó munkanapjához érve már szinte vonszoltam magam, miközben a pajtában José anyjának segítettem pakolni. Fáradt voltam, de mégis elégedett. Jó érzés volt mindennap ilyen elernyedt állapotban ágyba bújni és pillanatok alatt elaludni. Az összes izmom sajgott, szinte tiltakozott a munka ellen, de keményen helytálltam.
– Mára végeztünk – mosolygott rám melegen José anyja. – Holnap találkozunk az utcabálon? – kérdezte.
Megcsóváltam a fejem.
– Nem megyek.
Az asszony kicsit elcsüggedt a válaszom hallatán.
– Ha mégis úgy dönt, garantálom, hogy jól fog szórakozni – mosolygott, és oldalvást rám sandított. – Tudok egy-két férfit, aki szívesen megtáncoltatná.
Nos, engem se a salsa, se a szórakozás nem érdekelt, hogy a férfiakat ne is említsem. Mégis próbáltam mosolyogni, és el
