2002. OKTÓBERA bordatörés egyszerűen nem gyógyult. Habár még kímélnie kellett volna magát, Danny reggelente újra futni kezdett, konokul próbálta újra a régi életét élni. Mégis a végtelenségig húzódtak a hetek, mígnem október végén türelmetlenül így szólt:
– Elmegyek az edzőterembe. Ki akarom próbálni, hogy tudok-e valamit csinálni. Velem jössz?
Rossz előérzet kerített hatalmába, hiszen még lépcsőzés és porszívózás közben is fájdalmai voltak. Küzdősportra ebben az állapotban gondolni sem lehetett, ugyanakkor lebeszélni is képtelenség lett volna. Így hát beleegyeztem.
– Vezess te! – mondta, és a kezembe nyomta a slusszkulcsot.
– Danny, egyszer le kell küzdened a félelmedet az autóvezetéstől.
A balesete óta nem volt hajlandó vezetni, ha én mellette ültem. Nem akartam azt a csatahajót vez
