– Azonnal el kellett volna mondanod, még a kórházban!
Bólintott.
– Tudom jól, de olyan közel volt a záróvizsgád… Nem volt alkalmas. Azt akartam, hogy semmi ne terelje el a figyelmedet.
– Tessék? Te az életedet kockáztatod az én hülye vizsgáim miatt? Kivan még az összes kereked?
Danny teljesen nyugodt maradt.
– Jessica, én így is, úgy is halott vagyok. Most már csak rólad van szó.
– Fejezd már be ezt! – kiáltottam. – Lehetett valami egészen ártalmatlan dolog is. Szélütés, például.
Hangosan kifújta a levegőt.
– Huszonegy évesen örülnöm kellene egy szélütésnek, igen? Ez ártalmatlan lenne? Ütött az óra!
– Ne fesd az ördögöt a falra! Véletlen is lehetett.
Magam is éreztem, milyen gyenge ez az érv. Hol vannak azok az utolsó szalmaszálak, amikor az embernek olyan sürgősen szüksége lenne
