2001. AUGUSZTUSDanny repülője csütörtökön fél hatkor indult. Már vasárnap elbúcsúztunk, Danny taxival ment ki a repülőtérre. Habár egyébként sem találkoztunk hétközben, már most hiányzott. Egészen más volt a közelemben tudni őt egy olyan helyen, ahová szűk fél óra alatt el tudok érni autóval, semmint a világ másik végén. Nélküle egyszerűen nem éreztem magam teljesnek. A részem volt, a másik felem, az életelixírem. Nélküle nem volt hajtóerőm, motivációm, nem voltam elégedett. Olyan volt, mintha kivonták volna a levegőből az oxigént. Még aznap megbántam, amiért engedtem egyedül elrepülni.
Este jött tőle egy SMS.
Épségben leszálltam. Félelmetes hőség van itt, de csodaszép.
Otthon!
Már most hiányzol. Még egyszer nem fogok nélküled repülni!
Love you
Az üzenet egy sor ellentmondásos érzelm
