2001. SZEPTEMBERDanny és én naponta egy vagy két SMS-t írtunk egymásnak, és hétvégén röviden telefonáltunk. A közöttünk lévő hatalmas távolság ellenére szabályosan éreztem a telefonban, hogy boldog. Visszatért abba az életébe, amilyen akkor volt, amikor még nem tört darabokra. Találkozott a régi barátaival, hétvégén szörfözni ment velük a tengerpartra, és esténként együtt kószáltak a városban. Nem egyszer fogott el az aggodalom, hogy egyszerűen vissza sem fog jönni. Több mint elég pénze volt, hogy ott is felépítsen mindent magának, és biztosan ott is tudta volna valamelyik munkáját végezni. De szerencsére olyan rendíthetetlen volt az ősbizalom, hogy soha nem hagy el, hogy az szinte csírájában fojtotta el a félelmemet. A vágyakozásom időközben mégis elhatalmasodott rajtam, Danny távollétét
