2001. NOVEMBERMár messziről észrevettem, hogy valami nincs rendjén. Danny kint állt az autójánál, rám várt. Más volt, mint egyébként, eltűnt az a lazaság, amelyet általában sugárzott. Idegesen topogott egyik lábáról a másikra, és újra meg újra a hajába túrt, mert túl sokáig tartott neki, amíg leparkoltam.
– Mi történt? – kérdeztem.
– Tina elment.
– Hogyhogy elment?
Danny rosszkedvűnek látszott és morgósnak, holott egyik sem illett a lényéhez.
– Elszökött – mondta olyan hangnemben, amit még soha nem hallottam tőle. – Tegnap nem jött haza azzal az indokkal, hogy Nataschánál van. Ma sem bukkant fel munka után. Az előbb felhívtam az üzletet, de nem ment be. És még csak nem is szólt…
– Fenébe! – szitkozódtam. – Próbáltad mobilon?
– Nem vagyok teljesen hülye! – csattant fel. – Szállj be a
