Danny megállt, visszajött, és átölelt.
– Ne aggódj! – mondta halkan. – Korábban rendszeresen kiverekedtem onnan Tinát. Boldogulok. Minden rendben!
Anélkül, hogy még egyszer visszanézett volna, az autójához ment, miközben én újra a készülődő könnyeimmel küzdöttem.
* * *
Christina Marlene Schneider megkönnyebbülten fellélegzett, amikor meghallotta a BMW motorjának a hangját a lakás előtt. Nem először volt boldog amiatt életében, hogy a fiú elment. Feltehetően a barkácsáruházba, hogy újra bezárja őt. Rendes esetben nem tudott elég közel lenni Dannyhez. Ha nem volt elérhető távolságon belül, akkor úgy érezte magát, mintha erővel kitéptek volna belőle egy darabot. Sokkal jobban szerette őt, mint a saját, számára mindig is jelentéktelen életét, és végtelen bánattal töltötte el, amiért csalód
