Csipogott a mobilom. Thorsten mindjárt ideér.
Már el is telt az a két átkozott óra? Hol van Jörg?
Lassan felkeltem a padlóról, a térdem merev volt. Reccsent, amikor kinyújtottam.
– Elhozom az autómat – mondtam halkan Dannynek, de nem kaptam választ. – Jörg idejön. Mindjárt itt kell lennie. Legfeljebb tíz percig leszel egyedül. Boldogulsz?
Danny bólintott. Csókot nyomtam a véres ajkára. Még ezt is engedte. Abban a pillanatban világossá vált számomra, hogy Danny soha többé nem lesz olyan, mint volt. Valami összetört benne, amit soha többé nem lehet összeilleszteni. Ez a felismerés olyan hatást keltett bennem, hogy újra sírni kezdtem.
Megsimogattam a szőke haját.
– Két órán belül itt vagyok. Maradj ott, ahol vagy!
Kifelé menet még egyszer fel akartam hívni Jörgöt, de akkor már éppen be
