2002. ÁPRILISFél nap szabadságot vettem ki, és közvetlenül munka után vonattal elmentem Christina temetésére. Danny otthon maradt.
A temetés szűk körű volt. Szerény, névtelen sírral. Danny várakozása, hogy Christina apja is ott lesz, nem igazolódott be. Az anyja volt jelen, Ricky, Simon, Giuseppe, Natascha és én. Ezzel teljes számú volt a gyászolók gyülekezete.
Christina anyját, egy alacsony, törékeny, túlságosan nagy napszemüveget viselő nőt külső szemmel nézve az egész szertartás hidegen hagyta. Nem sokkal azelőtt, hogy a temetőt elhagytuk, odaléptem hozzá, és megfogtam a kezét.
– Jessica vagyok! – mutatkoztam be.
Ricky szorosan mögöttem megállt. Azt hiszem, sejtette, mi fog történni.
– Aha – mondta közömbösen, és én meg akartam kérdezni, tulajdonképpen hol volt ő mindezen évek alat
