1999. DECEMBER
1060 Words
1999. DECEMBERJörg Pfisterer még egyszer végigolvasta az aktát, mielőtt végleg lezárta. Nem mintha nem tudta volna a legapróbb részletét is annak, ami benne állt, de így talán nem esett olyan nehezére búcsút venni. Az egyetlen dolog, ami elviselhetőbbé tette az ügyet, az a tény volt, hogy tudta, igazából egyáltalán nem kell búcsút vennie. Sokkal inkább puszta formalitásról volt szó.
Öt éven át kísérte a fiút. Az első évben a gyermekotthonban, aztán a gondozó felügyelete alatt igénybe vehető lakásban. Végül 1996 nyarán segített neki saját lakásba költözni. Ez röviddel az ítélet után volt, majdnem egy éven át tartott a per. Danny számára nagyon kemény volt a bíróság előtt még egyszer felgöngyölíteni az egész történetet. De derekasan helytállt. Az apját minden fokon beperelték, és végül megnyerték a pert, ami természetesen jogszerű és várható volt. Sokkal gyorsabban kellett volna mennie, Danny anyja azonban akadályozó tényezőnek bizonyult. A férjét védte, és folyton ellentmondott saját magának.
Alighogy ezt kiállta, máris jött a következő csapás. Még elemibb erővel, mint az előző. Jörg tudta, hogy Danny még nem dolgozta fel ezt az őrületet, és élete végéig sem fogja tudni. Senki sem tudta volna. Túl iszonyatos volt, túl elviselhetetlen és túl végleges.
Mindezek ellenére Danny nagyon jó eredménnyel zárta az érettségit, viszont elvetette azt az álmát, hogy beiratkozzon a testnevelési egyetemre. Úgy látszott, a sors elől nincs menekvés, így szerinte nem volt értelme folytatni a tanulmányokat. Jörg a lelke mélyéig fájlalta ezt, olyan volt számára ez a fiú, mintha a saját fia lett volna. Szerette, és ha arra lett volna szükség, azonnal és habozás nélkül örökbe fogadja.
Danny megőrizte a derűlátását, hogy a hőn áhított célt – vagyis hogy személyi edző legyen – tanulmányok nélkül is el tudja érni, ezért egy fitnesz központban megkezdte a gyakorlati képzését. Amikor aztán a fiú halmozta a sportsikereket és gyerekeket kezdett edzeni, Jörg már tudta, hogy tényleg szükségtelen lett volna továbbtanulni.
Gumival összefogta az aktát, és lefűzte. Lent már nagyban folytak a születésnapi parti előkészületei. Danny abban az évben a gyermekotthonban ünnepelt. Itt voltak a barátai, otthon érezte magát. Christina, Ricky és Simon is mindjárt megérkeznek. Nem engedtek belőle, és néhány sztriptízt is beszerveztek, a hölgyek azonban majd csak késő este érkeznek, amikor az otthon kis lakói már ágyban lesznek. Jörg ajándéka már gondosan becsomagolva lent várakozott a többi között. Danny anyját is meghívta, de nem feltételezte, hogy el fog jönni. Az évek során soha nem jött el.
Röviden kopogtattak, majd Danny lépett be.
– Szia! – köszönt. – Lejössz a többiekhez?
Jörg felállt és átölelte.
– Születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánok, fiam!
Barátságosan meglapogatta a vállát, és szemügyre vette a védencét. Kívül-belül ismerte Dannyt, és azonnal észrevette a bánatát.
– Mi történt? – kérdezte. Danny vállat vont, és hallgatott. − Ülj le! – utasította Jörg, és ő is a székére ereszkedett. Danny engedelmeskedett. − Mesélj! – szólította fel Jörg.
Danny idegesen rágcsálta a mutatóujját.
– Megismerkedtem egy lánnyal.
– De hiszen ez csodás!
Danny szemrehányóan nézett rá. Még ilyen hosszú idő után is megesett néha Jörggel, hogy Danny átható tekintetétől összerezdült.
– Nem csodás, ezt te magad is tudod.
Egy pillanatig Jörg oda meg vissza volt. Teljes szívéből kívánt neki végre egy működőképes kapcsolatot, de túlságosan fájón maradtak meg az emlékezetében a fiú eddigi tapasztalatai. Dannynek tizenhat évesen lett először igazi barátnője, nem sokkal azután, hogy az apja börtönbe került. Törékeny, sötéthajú lány volt, olyan tapasztalatlan és félénk, hogy Danny úgy érezte, képes erre a kapcsolatra. Mégis csupán néhány hónapig tartott. A lány nem tudott kibékülni a fiú zárkózott, visszautasító modorával, ezenkívül képtelen volt megérteni, miért van az, hogy a fiú megérintheti őt, de ő a fiút soha. Végül a lány szakított vele. Ezután érkezett Danny apjától a végzetes telefonhívás, mire Danny teljesen lemondott a nőkről. Két vagy három évvel később aztán újra megpróbálta egy lánnyal. Ezúttal teljesen másfajta nőt választott, öntudatosat és erős jelleműt, de a gondok ugyanazok maradtak. A harmadiknál teljesen lemondott az érzelmekről, és egy többé-kevésbé működő viszonyt folytatott, mígnem a lelkiismerete rá nem kényszerítette, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Ezt követően ez a nő is örökre eltűnt.
Jörg viszont azt kívánta a védencének, hogy működjön. De mit tanácsoljon neki? Hogy tartsa meg magának a titkát? Ám gondozójaként az a kötelessége, hogy a többi emberrel szemben őszinteségre és becsületességre nevelje…
Jörg arca felvidult, amikor eszébe jutott, hogy már nem Danny gyámja. Vagyis adhat neki pusztán baráti tanácsot.
– Ez csodás, Danny! Csak ezúttal nem szabad elkövetned azt a hibát, hogy elmondod neki.
Danny rémülten nézett rá.
– Ezt most nem mondod komolyan.
– De. Komolyan mondom. Senki nem kötelezhet rá. Most már végre magadra kell gondolnod. Nem vagy idióta, tudod, mikortól kezdve kell elővigyázatosnak lenned. Amíg nem sodrod őt veszélybe, teljesen jogszerű, ha megtartod magadnak.
– Nem tudom. – Danny hangulata komorrá vált, és újra az ujját rágta. – Nem érzem így jól magam.
Jörg mély levegőt vett.
– Öt éven át adtam neked tanácsot. Öt éven át fittyet hánytál rájuk, és mentél a konok fejed után. Legalább most az egyszer hallgathatnál rám!
– Át fogom gondolni. – Danny még jobban belesüppedt a székbe, és a mennyezetre bámult. Elgondolkodott. − Habár feltehetően már amúgy is elrendeződött. Néhány hete eléggé gorombán az értésére adtam, hogy inkább egyedül szeretném élni az életemet.
Jörg a fejét ingatta.
– Dolgoznod kell magadon, Danny. Túlságosan is impulzív vagy.
– Nem voltam impulzív. Tudatosan űztem el magamtól, mert félek a jövőtől.
– Túl sokat agyalsz. A te korodban a kapcsolatok jönnek és mennek, a legtöbb rövid időn belül véget ér. A jövőt illető gondolatokat pedig teljesen ki kell iktatnod. – Jörg szinte már örömmámorban úszott. – Fel fogod hívni. Kérj bocsánatot! Hozd egyenesbe!
– Mégis hogyan? Hogyan kérjek bocsánatot? Nem tudok úgy magyarázkodni, hogy nem árulom el neki.
– Igazad van. – Jörg átgondolta. – Találj ki valamit! Mesélj neki egy kudarcba fulladt kapcsolatról… Mondd azt neki, hogy időre volt szükséged!
Danny csodálkozva rázta a fejét.
– Nem tanácsolhatod nekem azt, hogy hazugsággal kezdjek egy kapcsolatot!
Jörg vállat vont.
– Vészhelyzet esetén igen. Lennie kell egy útnak. Ne dobd be rögtön a törölközőt!
– Át fogom gondolni – ismételte Danny.
– Mesélj nekem róla! Mi tetszik neked benne?
– Jessicának hívják. – A szokatlanul kék szeme csillogni kezdett. – Néhány évvel fiatalabb nálam. Vékony, hosszú hajú. Kicsit önfejű, de édes. – Danny elgondolkodva hunyorított. – De ami a legfontosabb, vissza tud nekem vágni. Nem tudom olyan egyszerűen a kisujjam köré csavarni, mint a legtöbb lányt. Ő hozzám való, és úgy látszik, tényleg én érdeklem, nem pedig a külsőm, mint mindenki mást. – Féloldalasan mosolygott. – Azt hiszem, erre van szükségem. Valakire, aki megkapargatja a felszínt, nem pedig elsiklik felette. Igen, olyasvalakit szeretnék, aki tényleg meg akar engem ismerni. Olyan lányt, aki nem ijed meg könnyen. Muszáj, hogy belevaló legyen, ha lépést akar velem tartani!
- Writer
