– Leika nagyszerű – állapította meg. – Barátságot szeretne kötni, csak időre van hozzá szüksége.
– Ezt sok ember nem érti meg – magyaráztam.
– Ez a gond. – Danny felpillantott rám, a tekintete majdhogynem elgyötörtnek hatott. – A legtöbb embernek végtelenül sok ideje van életében. Nyolcvan évet is megélnek, vagy még többet, de nem használják ki az idejüket. Eltékozolják a kanapén, a tévé vagy a számítógép előtt. Nincs idejük arra, ami az életet valóban érdemessé teszi: más emberekre, a barátaikra és a családjukra, egy kutya barátságára vagy a természet szépségére. Nem figyelnek fel ilyesmire.
Az időről és az őt körülvevő emberekről filozofált, én pedig a hideg lábamon gondolkodtam.
– Annyi fájdalmat és bánatot lehetne megakadályozni, ha az ember ebben a nyomorúságos országban kinyitná
