2000. MÁRCIUSJött a tavasz, és Danny meg én sok időt töltöttünk a szabadban, ha éppen nem vette be magát az edzőterembe. Hétközben legalább négy este több órán át edzett. Hétvégén gyakran eltekert a lovardához, ahol lovagoltam. Nem zavarta, hogy ez majd húsz kilométeres szakasz volt.
– A biciklizés számomra nem megerőltető, inkább ellazít – mondta.
Levezető sportnak nevezte. Ahogy a lovardába ért, a fűbe hajította a biciklijét, a lovarda kerítésére ült, almát evett, és megelégedett azzal, hogy végignézte a lovagló órámat. Utána többnyire lovagoltam még egy kört a mezőkön, ő biciklivel kísért, végül pedig segített a lovat rendbe tenni, és visszavinni az istállóba.
A jelenléte jócskán csökkentette a kedveltségi mutatómat a lovardába járó többi lány körében. Hirtelen én lettem a lány, akin
