2000. JÚNIUS– Istenem, komolyan, miért száguldotok így mindannyian? – morgolódtam.
A kilométerórára sandítottam: 220 km/h.
– Ez az optimális sebesség az autópályán − mondta Ricky bocsánatkérőn. – De miért mindenki? Ki száguld még?
– Danny is mindig úgy hajt, mint az őrült – magyaráztam.
– Nos, azért meg is akarunk érkezni valamikor – mondta Ricky, majd kelletlenül levette a lábát a gázról, és lelassította egy kicsit a Hondát. − Jobb? – Ragyogó latinos mosolyt villantott.
Bólintottam, de időközben már elég jól megismertem ahhoz, hogy tudjam, a legközelebbi alkalommal meg fogja próbálni feltűnés nélkül újra növelni a sebességet.
Szívből szerettem. Nem csak azért, mert Danny legjobb barátja volt, kedves és szeretetreméltó, hanem mert mindig lehetett bízni benne, holott olyan macsó-típus
