2000. JÚLIUSA bepakolt táskámmal Danny nappalijában álltam, és az ablakon néztem kifelé, amikor egy péntek délután végre hazaértek. Már-már úgy éreztem, nem tudom elviselni tovább a távollétüket. Főleg Danny hiánya viselt meg. Szilárdan elhatároztam, hogy vasárnap esténél előbb nem megyek haza.
A szekrénye egy részét kipakolta nekem, hogy legyen helyem a saját holmimnak. A fürdőszobában is kaptam egy saját polcot. Magammal hoztam egy kis kutyakosarat, és elhelyeztem Danny hálószobájában. Szabad kezet adtak nekem: úgy rendezkedhettem be, ahogy akartam. Ha magammal hoztam volna még három plüss zebrát, öt emut és két éhező gyereket Namíbiából, feltehetően az sem okozott volna nekik gondot.
El kellett ismernem, még ha irigykedve is, hogy Christina lélegzetelállítóan nézett ki. Már nem sovány
