– Alice – dünnyögte Marber. – Mit hozott nekem?
A nő látta, hogy Harrogate alig kap levegőt. A nyaka körül egy füstcsík tekergett, mint egy kötél, ami mereven tartotta a testét, felfelé húzta, hogy már lábujjhegyre kellett állnia. Ujjaival a kések után tapogatózott, de nem tudta megragadni őket.
– Engedje el! – üvöltötte Alice. – Hagyja békén!
Marber lassan odament hozzá, megmarkolta a bőrszíjat, és letépte a nyakából. Ilyen közelségből Alice érezte a ruháin a por szagát. A szemfehérje is fekete volt, mintha a tekintete egyszerre fogott volna be mindent, és révedt volna vakon a semmibe. Aztán a férfi megfordult, és szemügyre vette a tenyerében heverő hajlítókat.
– Kérem, engedje el! – könyörgött Alice.
Marber vetett rá egy pillantást a szeme sarkából, majd hanyagul vállat vont.
– Aho
