Charlie, aki egész életében a fehérek fenyegető pillantásai között élt, bólintott.
– Szerintem engem mindenképpen gyanakvóan méregetnének – mondta. – Nem úgy nézek ki, mint…
– Tudom, hogy néz ki, Mr. Ovid. Nem maga az egyetlen külföldi a Cairndale-ben.
Charlie megtorpant, mérgesen nézett a vak nőre a kioktatás miatt. De visszanyelte a választ. Látta az omladozó fal mögött elterülő világot, a maga egyenletes, lassú körforgásában.
– Amit a tehetségek csinálnak, magát is beleértve, az egyfajta halottidézés – folytatta a nevelőnő. – A halott szövetet manipulálják. Az élő szövetet nem lehet, arra senki sem képes. És senki sem terjesztheti ki a képességét valaki más testére. Jöjjön, sétáljunk még egy kicsit! – Miss Davenshaw menet közben felemelte a fejét, mintha hallgatózott volna. – Ötféle
