Hát igen. Én voltam az egyetlen, aki a lehetséges zökkenőket áthatolhatatlan akadályokká változtatta.
Hát igen.– Oké – dünnyögtem, és még egy kicsit visszafojtottam a könnyeimet. – Akkor jó. – Pedig nem volt jó. Semmi sem volt jó, mert mindent tönkretettem.
– Rendben, helyes. – Sharon szőke haja hullámzott, ahogy a fejét csóválta, anyáskodó szemében kedves fény gyúlt. – Kérlek, szólj neki, hogy hívjon vissza, rendben? Tudom, hogy nehéz időket élünk, de az előléptetéséről van szó.
„Nehéz idők”. Visszhangzott a fejemben ez a két szó.
„Nehéz idők”. Eszembe jutott Sharon korábbi kérése: „Szólj Aaronnak, hogy nézzen be hozzám, amint visszaért.”
„Szólj Aaronnak, hogy nézzen be hozzám, amint visszaért.”– Aaron… elment? Történt valami?
Sharonnak elkerekedett a szeme, a zavarába döbbenet vegy
