Fejezet 7
1010 Words
– És nem azt válaszolta erre Rosie, hogy ha hátra ülsz, és kerülöd a feltűnést, talán nem veszik észre, hogy egyedül jelentél meg?
A szemem sarkából láttam, hogy a barátnőm felkapja a fejét.
– De igen! És azt is mondtam, hogy visszafogottabb színű ruhában menjen, ne abban a dögös, piros ruhában, ami olyan…
– Rosie! – ripakodtam rá. – Ezzel nem segítesz!
Aaronnak a szeme se rebbent, csak folytatta ráérősen a visszaemlékezést.
– Te pedig mintha emlékeztetted volna Rosie-t arra, hogy te leszel a menyasszony istenverte (te használtad ezt a szót) tanúja, ennélfogva az összes anyaszomorító (ezt is te mondtad) egyből kiszúrja?
– Igen, pontosan így volt! – bólogatott hevesen az áruló. Megpördültem.
– Mi van? – Vállat vont, egyben aláírta a saját halálos ítéletét. – Tényleg ezt mondtad, szivi.
Új barátokra volt szükségem. De tüstént.
– Valóban – erősítette meg Aaron, amivel újra magára vonta a figyelmemet. – És még azt is hozzátetted, hogy az expasid lesz a vőlegény tanúja, és a gondolattól, hogy ott kell majd állnod mellette, magányosan és bénán és szánalmasan szinglin (ezek mind a te szavaid), legszívesebben kiszaladnál a világból.
Aha. Ezt mondtam. Csakhogy nem tudtam, hogy Aaron hallgatózik, különben sosem ismertem volna be hangosan.
Aha. Ezt mondtam.Viszont hallotta, mint utólag kiderült. Most már ő is tudta. Fültanúja volt annak, hogy nyíltan beismertem mindezt, ahogy azt az imént a képembe vágta. És hiába áltattam magam azzal, hogy nem érdekel – hogy nem kéne érdekelnie –, azért szúrt ez a tüske. Még magányosabbnak, még bénábbnak, még szánalmasabbnak éreztem magam a szingliségben.
Lenyeltem a gombócot a torkomban, és lesütöttem a szemem, az ádámcsutkáját bámultam. Nem akartam látni az arcát. Nem érdekelt, hogy gúnyos volt-e, vagy lesajnáló. Ez hiányzott a legkevésbé az önérzetemnek.
Kénytelen voltam beérni a nyakával. Máshová nem voltam hajlandó nézni.
– Tényleg kétségbe vagy esve. – Felsóhajtottam, kikényszerítettem a tüdőmből a levegőt. Egyetlen biccentés, ennyi volt a válaszom. És nem is értettem, hogy miért. Nem vallott rám. Máskor foggal-körömmel harcolok, amíg meg nem sebzem. Mert ezt csináljunk egymással. Nem kíméljük a másik érzéseit. Nem volt ebben semmi új. – Akkor vigyél magaddal! Hadd legyek a kísérőd az esküvőn, Catalina!
Lassan, nagyon lassan felnéztem rá, a gyanakvás és a szégyen különös egyvelegével. Nem elég, hogy a szemtanúja mindennek, még ki is használná a helyzetemet? Miért, hogy fölénybe kerüljön?
Lehet, hogy nem ez volt a célja. Lehet, hogy volt magyarázat, valami ok arra, hogy miért csinálja ezt. Hogy miért ajánlkozik, hogy elkísér.
Elnéztem az arcát, végigrágtam magamban a lehetőségeket és az esetleges indítékokat, de nem jutottam eredményre. El sem tudtam képzelni, mit akar ezzel elérni, és miért.
Csak az igazságot ismertem. A valóságot. Nem voltunk barátok. Alig bírtuk elviselni egymást Aaron Blackforddal. Megvetettük egymást, rámutattunk egymás hibáira, folyton egymás munkáját, gondolkodásmódját, életstílusát kritizáltuk. Ki nem állhattuk a különbségeinket. A múltban dartsnyilakkal dobáltam volna a felnagyított portréját. És szinte biztos, hogy ő is ugyanígy érzett, mert én voltam az egyetlen, akivel így viselkedett. Oda-vissza működött a dolog. Sőt mi több, eleve miatta mérgesedett így el a viszonyunk. Nem én kezdtem ezt a civakodást. Tehát miért? Miért tett úgy, mintha segíteni akarna rajtam, és miért venném egyáltalán fontolóra az ajánlatát?
Tehát miért? Miért tett úgy, mintha segíteni akarna rajtam, és miért venném egyáltalán fontolóra az ajánlatát?– Lehet, hogy kétségbeesetten keresek egy kísérőt, de nem ennyire – ismételtem meg. – Amint azt már mondtam.
Fáradtan felsóhajtott. Türelmetlenül. Bosszantóan.
– Hagyom, hogy végiggondold. Tudod, hogy nincs más választásod.
– Nincs mit végiggondolnom. – Elutasítóan legyintettem. Majd felvillantottam a saját hamis, széles mosolyomat. – Inkább megyek egy frakkos csimpánzzal, mint veled.
Felvonta a szemöldökét, derűnek nyoma sem volt a pillantásában.
– Ugyan már; mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Lehet, hogy egyes csimpánzok felnőnének a feladathoz, de mégiscsak az exed lesz ott. A családod. Te magad mondtad, hogy jó benyomást kell keltened, velem pedig pontosan ezt érnéd el. – Oldalt billentette a fejét. – Én vagyok a legjobb esélyed.
Felhorkantam, közben összecsaptam a tenyeremet. Micsoda önelégült, kék szemű ördög!
Micsoda önelégült, kék szemű ördög!– Nekem te semmiben sem vagy a legjobb, Blackford. És rengeteg opcióm van – vágtam vissza, megvonva a vállam. – Találok valakit a Tinderen. Esetleg feladok egy hirdetést a The New York Timesban. Találok valakit.
The New York Times– Pár héten belül? Erősen kétlem.
– Rosie-nak is vannak barátai. Majd elhívom valamelyiket. – Eleve ez volt a tervem. Ezért vontam félre Rosie-t ilyen korán reggel. Csak most döbbentem rá, hogy ez mekkora hiba volt. Meg kellett volna várnom a munkaidő végét, majd elvinni őt egy biztonságos, Aaron-mentes helyre. Ám a tegnapi, anyával folytatott telefonbeszélgetés után… Na igen. Valóban megváltoztak a dolgok. Pláne a helyzetem. Szükségem volt valakire, és nem tudtam eléggé hangsúlyozni, hogy bárki megteszi. Bárki, kivéve Aaron, természetesen. Rosie a városban született és nevelkedett. Csak tud valakit ajánlani! – Nem igaz, Rosie? Biztos ráér valamelyik ismerősöd.
Bárki, kivéve Aaron, természetesen.A barátnőm ismét felkapta a fejét.
– Esetleg Marty? Imádja az esküvőket.
Lesújtó pillantást vetettem rá.
– Nem Marty volt az, aki becsípett az unokatesód esküvőjén, ellopta a mikrofont a zenekartól, és addig bömbölte teli torokból a My Heart Will Go Ont, amíg a bátyád le nem rángatta a pódiumról?
My Heart Will Go On– De, ő. – Rosie megborzongott.
– Ja, akkor inkább nem. – Ilyesmi nem fordulhat elő a nővérem esküvőjén. Kitépné a fickó szívét, és felszolgálná desszertnek. – Na és Ryan?
Ilyesmi nem fordulhat elő a nővérem esküvőjén. Kitépné a fickó szívét, és felszolgálná desszertnek.– Jegyben jár, és szerelmes.
Felsóhajtottam.
– Nem lep meg. Ryan jó parti.
– Ugye? Én számtalanszor próbáltalak összehozni titeket, de te…
Hangosan köszörültem a torkomat, hogy félbeszakítsam.
– Most nem az a téma, hogy miért vagyok szingli. – Aaronra sandítottam. Számítóan méricskélt engem. – Na és… Terry?
– Chicagóba költözött.
– Basszus! – Megráztam a fejem, és behunytam a szemem egy pillanatra. Ezzel semmire sem megyek. – Akkor majd felbérelek egy színészt. Fizetek neki, hogy eljátssza, hogy a pasim.
– Az drága mulatság lesz – közölte Aaron. – És a színészek nem csak arra várnak, hogy felbéreljék őket a szinglik kamupartnernek.
- Writer
