Spanyol szerelmi átverés

Fejezet 10

Folytattam a listaírást.

Álpasit találni. Nem kell igazinak lennie. CSAK ŐT NE!

Álpasit találni. Nem kell igazinak lennie. CSAK ŐT NE!Nyilván vannak más lehetőségek is. De eszkort nem lehet. Egy gyors Google-keresés megerősítette, hogy Aaronnak volt igaza. Megint. Mint kiderült, Hollywood hazudott nekem. Úgy tűnt, New York tele van férfiakkal és nőkkel, akik a legkülönfélébb szolgáltatások széles skáláját kínálják, és nem kizárólag „kísérőként”.

Megint.Grimaszoltam, és folytattam a tollrágcsálást. Nem mintha ezt valaha is beismerném Aaronnak. Előbb mondok le egy teljes évre a csokiról, mint hogy hangosan kimondjam, hogy igaza volt.

Nem mintha ezt valaha is beismerném Aaronnak. Előbb mondok le egy teljes évre a csokiról, mint hogy hangosan kimondjam, hogy igaza volt.Ám ezen a ponton már el voltam keseredve. Ahogy ő ezt is megmondta előre. Találnom kell valakit, aki az egész családom előtt hajlandó eljátszani, hogy komoly, elkötelezett kapcsolatban van velem. És nemcsak az esküvő napján, hanem az azt megelőző, ünnepléssel teli két napban is. Ami azt jelenti, hogy nekem lőttek. Egy csődtömeg…

Egy csődtömeg…– …ez lenne Lina.

A nevem áthatolt a gondolataimon, és egy csapásra megfeledkeztem mindenről.

Az asztalra dobtam a tollat, és a torkomat köszörültem.

– Igen, itt vagyok. – Megpróbáltam visszahelyezkedni a párbeszédbe. – Figyelek. Tényleg figyelek.

– Nem azok szokták ezt mondani, akik egyáltalán nem figyelnek?

A pillantásom ismét a kék szempárra esett, amely szinte derűsen csillogott, feltéve, hogy a tulajdonosa képes az emberi érzelmekre.

Kihúztam magam, és ellapoztam a naplómat.

– Csak feljegyeztem valamit, amit meg kell beszélnem telefonon egy ügyféllel, és elvesztettem a fonalat – hazudtam. – Nagyon fontos volt.

Aaron hümmögött és bólogatott. Szerencsére rám hagyta.

– Akkor vegyük át újra! Hogy mindenki képben legyen – mondta Kabir lágyan.

Holnap hozok neki egy muffint.

– Köszönöm, Kabir. – Rámosolyogtam.

Erre elpirult, és reszketeg mosollyal viszonozta.

Valaki türelmetlenül felsóhajtott az asztal túloldalán. Na, ez a valaki garantáltan nem kap holnap muffint. Se máskor.

Na, ez a valaki garantáltan nem kap holnap muffint. Se máskor.– Tehát – folytatta Kabir – Jeff el szeretett volna jönni a mai értekezletre, hogy személyesen mondja el, csak hát tudjátok, mekkora hajtással jár a részlegvezetés. Rengeteg ütközés van a napirendjében. Különben is elküldi a szükséges infókat, de azért gondoltam, nem árt, ha előre szólok.

Pislantottam egyet. Mi a fenéről hablatyol?

Mi a fenéről hablatyol?– Még egyszer köszönöm, Kabir.

– Nagyon szívesen, Lina. – Biccentett. – Véleményem szerint kulcsfontosságú, hogy mind az öten sikeresen kommunikáljunk a…

– Kabir? – szólalt meg Aaron. – A lényeget.

Kabir rápillantott, és mintha megriadt volna.

– Igen, köszönöm, Aaron. – Majd kétszer is krákogott, mielőtt folytatta: – Az InTech néhány hét múlva nyílt napot tart. Számos vendéget várunk, elsősorban potenciális ügyfeleket, akik kíváncsiak arra, hogy mit tudunk nyújtani, és a nagyobb projektekre, amelyeken dolgozunk. Jeff említette, hogy minden vendégünk vezető vállalati pozícióban van, ami érthető, hiszen a cél, hogy tágítsuk és megerősítsük a kapcsolati hálónkat, méghozzá személyesen. Azt akarja, hogy az InTech lenyűgözze őket. Jól kell szerepelnünk. Modernnek kell tűnnünk. Be kell mutatnunk, hogy naprakészek vagyunk a jelenlegi piacot illetően. Ugyanakkor azt is meg kell mutatnunk a leendő és meglévő ügyfeleinknek, hogy nem csak dolgozni tudunk. – Idegesen felnevetett. – Ezért a nyílt nap reggel nyolckor kezdődik, amikor üdvözöljük a vendégeinket, és éjfélig tart.

– Éjfélig? – dünnyögtem alig leplezett csodálkozással.

– Igen. – Kabir lelkesen bólogatott. – Hát nem üdítő gondolat? Teljes körű esemény lesz. Mindenféle bemutatók lesznek az új technológiákról, ötletbörzék és egyéb programok, amelyeken megismerkedhetünk az ügyfeleinkkel és a szükségleteikkel. És természetesen felszolgáljuk a reggelit, az ebédet és a vacsorát. Ja, és munka után alkoholt is. Tudod, hogy mindenki elengedhesse magát.

Elkerekedett a szemem, ahogy Kabir magyarázatát hallgattam.

– Nos, ez… – kezdte Héctor – …új.

Valóban. Nem lehet könnyű ilyen összetett eseményt szervezni alig néhány hét alatt.

– Igen – mondta Gerald gyanúsan öntelt hangon. – Az InTech ezzel garantáltan bekerül a nagypályások közé.

Kabir bólintott, és a szemembe nézett.

– Pontosan. És Jeff azt akarja, hogy te gondoskodj mindenről, Lina. Hát nem csodálatos?

Pislogtam, és hátradőltem a széken.

– Mármint hogy én szervezzem meg? Az egészet?

– Igen. – A kollégám úgy mosolygott, mintha pompás hírt közölne. – És te leszel a háziasszony. Ötünk közül te vagy a legvonzóbb jelölt.

Megint pislogtam, és Kabirnak a szemem láttára esett le az álla, nyilván az arckifejezésem miatt.

Legvonzóbb. Mély levegőt vettem, és próbáltam összeszedni az önuralmamat.

Legvonzóbb. – Nos, igazán hízelgő, hogy engem tartanak a legvonzóbb jelöltnek – hazudtam, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy már forr a vérem –, csakhogy aligha van időm és tapasztalatom egy ilyen kaliberű esemény megszervezésére.

– De Jeff ragaszkodik hozzá – vágott vissza Kabir. – És az InTechnek fontos, hogy olyasvalaki képviselje a vállalatot, mint te.

Rákérdezhettem volna, hogy mit is jelent pontosan az „olyasvalaki, mint én”, ám nem biztos, hogy hallani akartam a választ. Kiszáradt a torkom, és alig tudtam nyelni.

– Nem felelne meg bármelyikünk erre? Nem olyasvalakinek kéne egy ilyen fontos eseményt megszerveznie, akinek van némi tapasztalata a PR területén?

Kabir hárított, nem válaszolt a kérdésemre.

– Jeff úgy gondolja, hogy te megfelelsz erre a feladatra. Szerinte nem szükséges erre további erőforrásokat áldoznunk, és felbérelni valakit. Ráadásul te… – Elhallgatott, és olyan nyomorult képet vágott, mint aki legszívesebben a föld alá süllyedne. – Barátságos vagy. Hetyke.

Ökölbe szorítottam a kezem az asztal alatt, és próbáltam nem kimutatni, ami a bensőmben zajlik.

– Aha – mondtam. Ez minden ember vágya, hogy a főnöke „hetykének” nevezze. – Csakhogy munkám is van. Projektjeim, amelyeken folyamatosan dolgoznom kell. Hogy lehet ez az… esemény fontosabb, mint az ügyfeleim és a jelenlegi feladataim? – Elhallgattam, és vártam a kollégáim támogatását. Bármilyen támogatást. …De semmi, csupán a jól ismert, súlyos hallgatás, mint ilyen esetben mindig. Fészkelődtem a helyemen, éreztem, ahogy elönt a méreg. – Kabir – folytattam, amilyen higgadtan csak tudtam –, értem, hogy Jeff azt javasolta, hogy én szervezzem meg, de ugye azt ti is elismeritek, hogy ennek semmi értelme? Azt… azt se tudnám, hol kezdjem. – Nem erre vettek fel, és nem ezért fizetnek. – Ezt azonban senki sem akarta beismerni, még akkor sem, ha ezzel változtathatnánk a helyzeten. Mert akkor kiderülne, hogy miért pont rám testálták ezt a feladatot. – Már így is magamra vállaltam a két legjobb beosztottam, Linda és Patricia munkáját. – Utáltam panaszkodni, hogy kicsikarjak némi – ezen a ponton bármilyen csekély – megértést belőlük, de mit mást tehettem volna?