Mert valójában talán nem is akarom tudni a választ az olyanokra, mint hogy: Vajon kollégákból cselszövőkké, s cselszövőkből barátokká váltunk? Olyan barátokká, akik mindig számíthatnak egymásra? Barátokká, akik majdnem csókolóztak, puha ajkuk majdnem összetapadt? Valóban igaz az ígéret, amit tett, amit esdeklő pillantással próbált elhitetni velem? Vagy ez is csak egy cicoma? S ha igen, miért mondta egyáltalán? Hát nincs tekintettel elgyötört szívemre? Nem látja, hogy meg sem tudom különböztetni az egyiket a másiktól? Ám ha ez nem az igazság felcicomázása – egy mutatvány, egy trükk a színjátékban –, akkor mégis, mi a fenét csinál? Mit csinálunk mi ketten?
Vajon kollégákból cselszövőkké, s cselszövőkből barátokká váltunk? Olyan barátokká, akik mindig számíthatnak egymásra? Barátokká, akik m
