TizenháromTANNER
A huszonegyedik születésnapomon elmentem ejtőernyős ugrásra. Sosem felejtem el az izgalommal vegyes halálfélelmet, ahogy a repülőgép ajtajában álltam, és lenéztem Atlantára, mely hangyavárosnak tűnt a magasból.
És az elmúlt tizenegy évben, amióta vakmerően a mélybe vetettem magam, nem éreztem ehhez hasonlót.
Egészen addig, amíg hétfő reggel ki nem szálltam a kocsimból a North Point Tüdőgyógyászat előtt, mert Rita egyetlen SMS-emre sem válaszolt, amióta vasárnap reggel hazavittem.
Frissen és szégyentelenül korán ébredt, és megkért, hogy vigyem haza. Nem voltam hozzászokva az ilyen sietős távozáshoz. A többi nő általában mindent megtett azért, hogy a lehető legtovább élvezze a társaságomat.
Nem így Rita.
Felöltözött, a tűsarkúja már a lépcsőn kopogott lefelé, és én vol
