Tizenegyedik fejezetMiután lenyomott két hetet a kórházban, kettőt a rehabilitáción és kettőt az anyjánál, Mike Valenzuela megért a diliházra. Az egyik karja még most is nyomorék volt, a bezártság felőrölte az idegeit. Arról nem is szólva, mennyire megrázta, hogy milyen sokáig tartott, hogy visszatérjen az emlékezete. A legjobban az emlékezetkiesés rázta meg, hogy nem találta a megfelelő szavakat vagy a megfelelő szavakat látva azt hitte, hogy téved.
Fizikailag még csak elvolt valahogy, de ott volt a fájdalom, főleg a vállában, karjában, nyakában és a lapockájánál. Éjjel néha úgy felerősödött, hogy képtelen volt aludni, mozdulni. Olyankor alig tudott kikelni az ágyból, és egyedül az segített, ha jegelte és fájdalomcsillapítót vett be. A másik fájdalom feszességgel és a lágyékrészen gyönge
