— Mindannyiunk életében vannak dolgok, amik kísértenek bennünket. Amelyeket szeretnénk jó mélyen eltemetni és elfelejteni. A legfontosabb, hogy ne engedjük, hogy ez meggátoljon minket az életben — mondta úgy, mintha pontosan tudná, mire gondolok.
Mintha ismerne.
Mintha ismerné a kis titkomat.
— Nem mindenkinek jár a boldogság, Kale — mondtam, miközben végigsimitotta a kézfejemet. — Némelyikünknek annyira sötét a titka, hogy kizárja a boldog élet lehetőségét.
— Ez nem így van, Sonia. A sötétség csak akkor tud uralkodni az életed felett, ha hagyod, hogy megtegye.
— És én talán hagyom, mert nem érdemlek jobbat.
— Sokkal többet érdemelsz, Sonia — mondta, amikor odalépett a pincérnő, és letette elénk a tányérokat.
Hatalmas adag került elém, és tényleg jól nézett. Csak reméltem, hog
