Nekem mégsem lesz választásom. El kell engednem őt.
Még annyi választásom sem lesz, mint képzelem. Apám nemes egyszerűséggel meg fog ölni, amikor hazaérek. Már hajnalodott, és mi még mindig itt ücsörögtünk a székeken pokrócba burkolódzva és beszélgettünk. Nem csak a naplemente volt innen gyönyörű, hanem a napfelkelte is.
Még a napfelkelte előtt visszament a bisztróba, hozott kávét és némi reggelit. Így most a forró italt szorongatva figyeltem, ahogy a ragyogó sárga sugár lassan aranyra festi a mezőt. Hosszú idő óta az első éjszaka volt, amikor jól éreztem magam, és nem kísértettek rémálmok. Egy teljes napig pontosan tudtam minden percben, ki vagyok. De ez sem lehet több, mint egy tűnő árny.
— Gondolom, eddig tartott az élménycsomag, ahol megismerhettük az érző lelkű Kale-t, és most j
