— Szia, Lori — mondtam nevetve, és bontottam a vonalat.
Aztán hosszú idő óta először álomtalan álomba merültem.
Bárcsak hittem volna Lorinak, amikor azt mondta, adjam meg magam, mert képtelen leszek ellenállni neki. Bámultam magam a tükörben, és igyekeztem valami magabiztos külsőt kölcsönözni magamnak.
Gyomrom görcsben volt. Ma van anyámék nagy vacsorája, ami nem jelent nekem semmit, csak rengeteg idegen embert, aki összesúghat majd a hátam mögött, és érdekes pletykákat szőhet rólam a városban.
Miért nem jár ki a városba?
Miért nem barátkozik a lányainkkal?
Vajon mi lehet vele a probléma?
Ehhez hasonló kérdések lesznek ma a levegőben, nekem pedig… bájosan mosolyognom kell, mert apám ezt várta.
Ne hozzak már több szégyent erre a családra. Csak látszódjon úgy, mintha normális
