— Nem akarom, hogy feladd — mondtam halkan. — De azt sem engedhetem, hogy túl messzire menjünk. Még nem — tettem hozzá, még halkabban. — Csak azért csókoltalak meg, hogy befogd végre a szád.
— Áh, szóval ha sokat beszélek, sokszor fogsz megcsókolni — mondta mosolyogva, és újra magához húzott.
Éreztem a farmer durva anyagán keresztül is, mennyire hatalmas. Belőlem pedig csöpögött a nedvesség. Egyszer az életben szerettem volna elfelejteni mindent, nem félni a lehetséges következményektől, és átadni magam az élvezetnek, elvenni, amit akarok.
— Csak hagyd, hogy megismerjelek, Sonia — súgta a fülembe.
Na, ez az, ami soha nem történhet meg.
— Akkor meg kellene ismerned az összes démonomat — jegyeztem meg, ahogy ajka újra az enyém felé közeledett. — Az összes piszkos, gyilkos gondolatom
