— Kale — kiáltottam utána kétségbeesetten. — Hol vagy? ̶ kérdeztem, mert semmit sem láttam gőztől. Gyorsan elhúztam az ajtót, és megláttam őt, ahogy nevetgélve éppen egy törölközőt csavar maga köré. — Ugye nem gondolod komolyan, hogy most magamra hagysz? — kérdeztem döbbenten.
— Arra gondoltam, elkészítem a reggelit, amig lezuhanyzol. Végül is már megkaptad, amit akartál.
— Igen? Szerinted én ezt akartam? — kérdeztem, miközben kiléptem a zuhanyból, végignézve hatalmas farkán, mely úgy állt, mint a cövek.
Egyetlen további szó nélkül letérdeltem elé és tövig bekaptam. Makkja a torkomnak ütközött, és a szám szinte fájt, akkorára kellett tátanom, de nem érdekelt. Érezni akartam őt, és azt is akartam, hogy elveszítse a fejét, és ne legyen képes uralkodni magán. Ahogy megragadta a hajamat
