A mellkasa olyan kényelmes volt, és mellette mindig biztonságban éreztem magam. Csak néztem a filmet, amit teljesen elvarázsolt. Már nagyon régen volt ilyenben részem. Csak átölelt, igazából nem történt semmi érdekes. Mindenki más azt mondta volna, hogy ez egy átlagos, mindennapi pillanat. De számomra az egész világot jelentette az, hogy ott ült mellettem félelem vagy számítás nélkül és átölelt. A karjaiban tartott. Már nem is emlékeztem, a szüleim mikor tartózkodtak velem egy szobában, ha nem volt muszáj. Pláne fogalmam sem volt, mikor öleltek meg, vagy aggódtak értem úgy igazán. Nem a félelemre gondoltam, hogy leleplezem a mocskos kis titkukat.
A film annyira elvarázsolt, hogy észre sem vettem, amikor elsírtam magam. Milyen szomorú szerelem az, ahol végig kell nézned a szerelmed házass
