— Apám pontosan tudja, ezek a dolgok mennyire nem fontosak nekem. Én nem egy üvegpalotában akarok élni, ahol mindenki azt figyeli, hogyan élek. Én egyszerűen csak boldog akarok lenni, és nem érdekel, ha erről a világ nem szerez tudomást.
— Én pedig szeretném, ha mindenki tudná, hogy az enyém vagy, és annyira boldoggá tudlak tenni, hogy senkinek sincs esélye.
— Kale… — néztem rá esdeklően.
— Egyébként apádnak az ellen sem volt kifogása, hogy velem töltsd az egész éjszakát.
— Nem is tudhattad, hogy ide fogok jönni.
— Azt nem, de azt tudtam, hogy kiszöktél. Mégis könnyebben magyarázod meg, miért vagy otthon, mint azt, miért nem.
— Köszönöm — néztem rá hálásan. Dühös volt rám, mégis minden cselekedetével csak oltalmazott. — Szóval mi lesz a mai program? — kérdeztem, és igyekeztem vis
