— De már nem vagy biztos benne, és fogalmad sincs, mire lesznek képesek, ha meglátják Lorit — fejezte be ismét a gondolataimat. — Ezt sokkal hamarabb el kellett volna mondanod.
— Nem tudtam, hogyan mondjam. Ilyen problémákkal nem minden nap küzd az ember. És ebben a városban nagyon gyorsan megítéltek anélkül, hogy ismernének. Nem tudhattam…
— Hogy szeretlek? Hogy komolyak a szándékaim? Hogy komolyan gondolom, hogy a világ legboldogabb nőjévé akarlak tenni? Hogy azt akarom, hogy viszontszeress, és soha ne akarj elhagyni?
— New Yorkban nem olyan pasinak tűntél, aki komoly kapcsolatra vágyik. Nekem pedig nem volt szükségem több bonyodalomra.
— Mert nem is vagyok olyan pasi. Csak rád vágyom, Sonia. Teljesen megbabonáztál — súgta, én pedig áthajoltam, és egy puszit nyomta az arcára. — De
