Aztán könnyedén megfogott, mintha csak egy virágszirom lennék, amit felkapott a szél a földről. Gyorsan végigtörölt mind a kettőnket, és bevitt az ágyra, majd végigfektetett.
Reméltem, elfelejti az előbbi témát, és alszunk egy hatalmast.
— Akkor megegyeztünk a vendéglistában? — kérdezte, miközben végigfeküdt mellettem és magához húzott.
— Ha ez kettőnket jelent, mondjuk abban a barlangban a parton, akkor igen — feleltem, ő pedig halkan kuncogott mellettem.
— Szerintem a szüleink soha az életben nem bocsánatának meg nekünk.
— Nem az esküvőről maradnak le. Csak egy eljegyzés, aminek amúgy is kettőnk dolgának kellene lennie.
— Jó, akkor maradjunk annyiban, hogy a vendéglistát majd kezelem én — felelte nevetve.
— Mi az a dolog, ami miatt le kellett most zuhanyozni?
— Kicsit pihe
