— Másképp ez nem lehetséges — feleltem, de mereven bámultam az elém táruló látványt.
Persze, hisz’ ez az álom. Semmi sem igaz, ami most történik Sonia, mondogattam magamnak, arra ösztönözve a testemet, hogy felébredjen.
Éreztem, hogy újra forogni kezd velem minden.
Ez nem lehet valóság. Ez csak egy ostoba álom, amit az agyam szült.
Ilyen látványt az ember nem felejt el csak úgy.
Fel kell ébredned, Sonia, most azonnal.
Legszívesebben sikítottam volna, de visszafogtam.
Egyszerűen csak meg kell szabadulnom a kétségektől, és ezek az ostoba álmok is eltűnnek.
Jesszus.
Felültem az ágyban hirtelen, és vettem néhány mély levegőt. Kellett pár pillanat, mire rájöttem, hogy Kale mellett vagyok biztonságban.
Visszahanyatlottam az ágyra, és próbáltam megfékezni a hányingert és a szédü
