— Lori titkolózik előtted? — kérdezte, és láttam rajta, hogy őszintén meglepődik.
— Hát… nem tudom… ez csak egy érzés. Mintha valamit tudna arról a napról öt évvel ezelőttről, de nem akarja megmondani, mert szentül hiszi, hogy azzal megóv engem.
— Akkor indítsunk tiszta lappal, Sonia. Köztünk ne legyenek se titkok, se hazugságok. A múltat pedig magunk mögött hagyjuk, ahogy beköltözünk a közös otthonunkba.
— Oké — feleltem, s hálásan hozzásimultam.
— Gyere, nézzük meg ezt a filmet, és felejtsük el egy időre a gondokat — felelte, én pedig hozzásimultam. Olyan szorosan, ahogy csak bírtam.
Csak feküdtünk egymás mellett az ágyban összebújva. Ujjamat végighúztam tökéletes combján, ami sokkal jobban lekötött ebben a pillanatban, mint a film. Lelki szemeimmel már levettem róla a nadrágot
