Negyven perc! Kemény negyven percbe telt, míg megtaláltuk, hol parkolnak az igazi taxik, és esélyünk van velük eljutni a szállodába. És mindezt a szerencsétlenkedést úgy, hogy vagy ötven szempár nézi minden mozdulatunkat. Nem tudom, minek tűnhetünk a szemükben. Zsákmánynak? Nem vagyunk már kis fruskák, de ez őket szemmel láthatóan nem zavarta. Füttyögtek, és bár törökül beszéltek, biztos vagyok benne, hogy az elmúlt percekben körülbelül a lábujjunktól a fejünk búbjáig megdugtak már minket gondolatban.
Nemi erőszak?
Milyen itt a statisztika?
– Te, Nóra! Erőszakolnak itt meg nőket?
– Mindenhol erőszakolnak meg nőket – veti vissza, miközben arra várunk, hogy a taxis kinyissa a csomagtartót.
– Tudod, hogy értem.
– Figyelj! Ezek nem bennszülöttek, csak törökök. Hevesek és férfiak a javábó
