Egy rossz szavunk sem lehet. A szoba tiszta, kellemesen berendezett, és nem is olyan szűk, mint amire számítottunk.
– Kéne nekem otthonra egy ilyen – simítom végig az arany színű, kövekkel kirakott kilincset.
Nóra odapillant, felhúzza az orrát, majd az ablakhoz megy, és kihúzza a függönyt.
– Na ne!
– Mi van? – indulok oda én is.
Hát… Fogalmazzunk úgy, hogy jobban járunk, ha a függöny behúzva marad. Az épületek sűrűn sorakoznak, és szó szerint bele lehet látni más emberek életébe. Mi például egyenesen egy lakásba kapunk bepillantást. A teraszon egy férfi ül, a cigarettáját szívja, nem zavarja, hogy megbámuljuk. A konyhában a felesége sürög-forog, míg a terasz mögötti szobában a szőnyegen gyerekek játszanak. A kanapén egy idősebb asszony ül, a játszadozó kicsiket ellenőrzi a szemével.
