Nem számítottunk fene nagy reggelire, hiszen a szállás nem volt drága, de kellemes meglepetés ért. Az étkező egy üvegpanorámás hatalmas helyiség, minden irányba kilátással. Mondjuk, hogy érdemes-e ezt a kilátást jobban megnézni, az más kérdés. A távolban dombok és hegyek magasodnak, még szép is lehetne, ha a közelebb álló épületek nem csúfítanának bele a képbe. Még a házak tetején is áll egy külön tákolmány, ami körbe van véve mindenféle műanyag darabokkal és anyagokkal. Lassan fogom fel, hogy ezekben az összeütött lyukakban is emberek élnek.
Nóra mindent a tányérjára pakolt a tojástól a virslin át, mintha az életben maradásunk azon múlna, hogy bereggelizünk-e.
– Te komolyan csak kávét iszol? – néz rám.
– Képtelen vagyok reggelizni. Megnézzük a bazárt?
– A bazárt is – kacsint vissza. –
