Forog velem az egész világ, a pulzusom már olyan magas, hogy félek, így fekve is elájulok.
A nyelve finoman simogat, minden rejtett szegletbe besiklik, és olykor követelőzve szívja meg a számat. Alkalomadtán az ajkaim közé sóhajt, mély, morgó hangja leszalad a garatomba és a torkomban rezeg. Jó íze van. Még mindig érzem az édes szirupot, a magvak markánsságát és a tejszín lágy simogatását. Olykor felkúszik az orromba a parfümje aromája, ami még inkább izgalomba hoz.
Bár csak egyszer mondta ki, de mégis újra és újra hallom, ahogy suttogja: „Kívánlak! Érezni akarom, hogy élvezed azt, amit teszek veled!” A szavai, a hangsúly, ahogy a szemembe nézett közben, mind-mind ajzószerként hat rám. Nem tudok betelni vele, és ez látszik a mozdulataimon is, mert azt sem tudom, hova nyúljak. Az izmos ka
