Próbálok nem beszélni az előző nap eseményeiről, és Nóra is visszafogja magát. Észrevette már rajtam, hogy a Zidan téma jelenleg inkább kínlódás, mint egy nyaralás megédesítése.
– Felülünk valamire, vagy gyalogolunk? – Rám mereszti a szemét, tudom, mit akar hallani, de mivel a talpam bírja, így eszemben sincs kihagyni az útközbeni látványt.
– Gyalog. Szuper lesz.
– Majdnem négy kilométer. Az oda-vissza már nyolc.
– Nóra!
– Jó, tudom, hogy neked csípőből megy lefutni a tíz kilométert, de én puhány vagyok.
– Nem futni fogunk, csak sétálni.
Szerintem, ha az ember várost nézni megy, a napi tizenöt kilométer garantált kell hogy legyen. Amit el lehet érni két lábbal, azt úgy is kell, mert útközben is rengeteg csodát láthat az embert. Egy különös ház, egy eldugott emlékmű… Az emberekről me
