Amikor kinyitom a szobaajtót, rájövök, hogy miért mosolygott a recepciós.
– Húha! Ez mi? – teszi fel a kérdést Nóra.
Jó pár tálca van az asztalon, az egyiken az a baklava, amit kiválasztottam, és ami a kedvencemmé vált. Ami Zidan kedvence is… Ezenkívül látok még egy gyönyörű, arany díszítésű tálkában vöröslő rózsaszirupot, mellette pedig bekészítve egy kapszulás kávéfőzőt, valamint rózsát. Rengeteg rózsát. Pont olyan vörösek, mint amiből a szirup készült. Nemcsak az asztalon díszeleg, hanem a földre is van pakolva váza, és ahogy benézek a fürdőszobába, ott is felfedezek egy csokrot.
– Láthatod – mondom döbbenten és zavartan. – Baklava, rózsa és rózsaszirup.
– De miért hoztak a szobába baklavát?
Nórának nehezen esnek le a dolgok, de ezen nem csodálkozom. Őt nem kötik olyan emlékek ehhe
