Beszéltem Abigéllel és Danival, otthon minden rendben van. Átküldtem nekik pár képet, de nem igazán hatotta meg őket. Abi inkább arra volt kíváncsi, hogy mit viszek neki ajándékba, Daninak pedig gyakorlati kérdése volt, ami arra irányult, hogy miként is mossa ki a kedvenc farmerját, ami „csupa retek”.
Bekapcsolom a televíziót. Pár napja még idegesített, de most a török szavak hallatán csak Zidanra tudok gondolni. Izgalmas, amikor az anyanyelvén beszél. Kissé mélyebbnek tűnik olyankor az orgánuma, pedig egyébként is a gerincemen futkározik a vágy, ha felcsendül a hangja.
Rápillantok a térképre, megelégedéssel nyugtázom, hogy büszkék lehetünk magunkra, mert ma jó sok mindent láthattunk. Közben a baklavából eszegetek, minden falatnál lehunyom a szemem, és eszembe jut a csókunk.
„A baklava
