Nóra megint késő éjszaka jön meg, de most ébren várom. Az ölemben fekszik a fotó Ramizról, és valószínűleg látszik az arcomon, hogy sírtam, mert rögtön felnyög.
– Jaj, Fanni, mi a franc van? – Ledobja a táskáját és mellém ül. – Azóta itt sírsz? – Megrázom a fejemet, mire ő kihúzza a hátát. – Ott volt Zidan az étteremben. Amikor meglátott, eljött. Idejött hozzád?
– Zidan és Ramiz testvérek.
– Mi?
– Ramiz öccse…
– Jézusom!
Elkerekedik a szeme, jó ideig csak bámul rám.
– Ramiz tizenhét évvel ezelőtt meghalt.
– Ne! – Bólintok, ő pedig kikapja a kezemből a fotót, úgy nézi, mintha először látná. – Halott? De hogy? Ez nem lehet! – Bár őt nem fűzték érzelmek Ramizhoz, mégis elbőgi magát. – Nem hiszem el!
– Motorbalesete volt. De a halála előtt megnősült és született egy fia, Kemal. Zidan
