A jachtparti

Fejezet 5

– A bíró nem segített, ezt elismerem. De néha a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy szeretnénk.

– Nem biztos, hogy most van itt az ideje a rendszer kárhoztatásának – szólalt meg Darius Allen, a Chronicle főszerkesztője. – Inkább mindenestől ki kell értékelnünk, hogy mi sikerült félre. Ez katasztrófa az újságnak, és a sajtó egészének.

ChronicleLara rápillantott. És katasztrófa neked, gondolta. Darius kezdettől fogva derűlátó volt, nyilván már el is képzelte személyes győzelméről szóló beszédeit az esti hírekben. Ahogy a tárgyalás haladt, és egyértelművé vált, hogy a Chronicle veszít, Darius hangnemet váltott, és a szólásszabadság keresztes lovagjának állította be magát, akit szétzúz a bírói igazságtalanság, holott valójában Felix Tait egyszerűen legyőzte őket.

És katasztrófa neked,ChronicleAmikor Gerald visszavonult, Lara kikukucskált a bíróság ajtaján. Valóságos tömeg gyűlt össze odakint, akik nekinyomakodtak a derékmagasságú korlátnak; a szituáció inkább nézett ki egy találkozásnak a One Direction együttessel, mint egy rágalmazási per bírósági tárgyalásának. Alex feltartotta a telefonját, és a kijárat felé biccentett.

– Az autónk itt van kint. Rohanjunk egyenesen oda!

Ahogy kinyílt az ajtó, felharsant az ordítás, és Lara hátrahőkölt a vakuk villogásától. Az ordítás éljenzéssé alakult át, amikor az összegyűlt tömeg felismerte a Chronicle csapatát. Legalább valaki méltányolta, amit tettek.

Chronicle– Kifosztották magukat! – ordította egy mellényes férfi. – Rohadt nagy szégyen!

– Keselyűk! – kiabálta egy nő, aki egy házi készítésű transzparenst tartott fel, amelynek a közepére keresztben ugyanezek a szavak voltak ráfirkálva. Nem volt világos, hogy kiket tart keselyűknek.

– Lara, erre! – süvítette Alex, és megragadta a kezét. Két rendőr visszatartott egy sor fotóst és újságírót – az autó az utca túlsó végén állt.

– Lara! Lara, ide nézzen! – kurjantotta egy hang mellettük.

Lara felpillantott. Természetesen már hozzászokhatott volna ehhez, de az ő természetes tartózkodási helye a korlát másik oldala volt.

– Hogyan vélekedik az ítéletről, Lara?

Lara felismerte a nőt, aki az orra alá dugta a diktafonját. Deborah Simmons az Examinertől, arcán savanyú mosollyal. Simmons nagydarab, undok nő volt, aki a rovata teljes egészét piszkálódásra és becsmérlésre használta fel. Lara megállt, és odahajolt Deborah magnójához.

Examiner– Az ítélet baromság – mondta kedvesen. Egy pillanatig kiélvezte a nő arcára kiülő döbbenetet, majd hozzátette. – Ezt akár idézheti is.

Mondott volna még mást is, de Alex a karjánál fogva elráncigálta, betuszkolta az autóba, és becsapta maguk mögött az ajtót.

Lara leroskadt a fekete bőrülésre, és megpróbálta kifújni magát. A motor halk duruzsolása sokként hatott az utcai hangzavar után.

– Ne állj velük szóba – mondta Alex határozottan. Dühös volt, de Lara tudta, hogy igaza van. Alexnek mindig igaza van. Bizalmas jó barátja volt azóta, hogy együtt diákoskodtak egy posztgraduális újságírói kurzuson, és sziklaként állt mellette végig a tárgyalás folyamán; főszerkesztő-helyettesként meg sem nevezték az idézésben, de valahányszor a teendői engedték, ott volt a Legfelsőbb Bíróságon, csak hogy a támasza legyen.

– Emlékszel a diplomaosztó napjára? – kérdezte Alex egy félmosoly kíséretében.

Lara akarata ellenére halkan, kedélyesen felhorkant. Felemelték olcsó borral teli poharukat, és koccintottak: „A jövőbeli kalandjainkra!”

– Nem pont erre gondoltam – felelte zord mosollyal.

A sofőr épp készült elindulni, amikor kinyílt az első ajtó, és Nicholas csusszant be az utasülésre.

– Ugye nem baj, ha csatlakozom hozzátok? – Nem kérdésnek szánta.

– Azt hittem, részt veszel a sajtókonferencián – jegyezte meg Lara.

Nicholas hátrafordult, és rászegezte rosszalló pillantását.

– Darius tesz egy rövid nyilatkozatot. A vállalat később kiad egy sajtóközleményt. Ügyelünk rá, hogy megfontoltabb legyen, mint az iménti eszmecseréd Deborah Simmonsszal. „Baromság”, na szép.

– De hát tényleg baromság! – csattant fel Lara, akit végképp elhagyott a türelme. – Ha Deborah Simmonsnak volna egy csöpp esze, megértené, hogy ami jó Felix Taitnek, az rossz a sajtónak.

ténylegNicholas úgy cöcögött, mint egy diákjában csalódott iskolaigazgató.

– Deborah Simmons kizárólag a holnapi főcímmel törődik. Amiből mi is tanulhatnánk.

Lara azon volt, visszaszól neki, de érezte, hogy Alex nyomatékosan megszorítja a kezét.

– De legalább most már mindenki tudja, miféle ember Tait – jelentette ki Alex.

– Nemes felfogás – közölte Nicholas. – De nem elég, ha tudunk valamit. A bíróságon is tudnunk kell bizonyítani.

tudunkEzt kicsit durva volt Nicholas Avery szájából hallani, aki azzal tett szert vagyonra, hogy szenzációs főcímeket tálalt a Chronicle első oldalain, arra a feltevésre támaszkodva, hogy a legtöbb ember úgysem viszi az ügyet bíróság elé. Csakhogy Felix Tait nem „a legtöbb ember”. Neki pénze van és rinocéroszbőre, és annak ellenére, hogy az alibije messziről bűzlik – a privát séfje eskü alatt vallotta, hogy Tait akkor vele volt, a táplálkozási igényeit tárgyalták meg, és meggyőzte a bírót. És a végén csak ez számított.

ChronicleLara elfordult, és az ablakon kibámulva nézte, ahogy a petróleumszürke, tespedt London elsuhan mellettük. Egy város, amelyen megnyomták a szünet gombot.

A Chronicle irodái a Victoria Streeten voltak, de az autó még Mayfair utcáin araszolt. Nicholas a sofőrhöz hajolt.

Chronicle– Kitenne itt minket, Michael? – Az autó a járda elé siklott, pontosan a Scott’s, Nicholas egyik kedvenc ebédelőhelye elé.

– Alex, te menj vissza a szerkesztőségbe! Larának és nekem meg kell beszélnünk egyet s mást. Később találkozunk egy utólagos elemzésre.

Alex Larára pillantott, aztán bólintott. Nicholas neki is a főnöke volt.

Lara sajnálkozva látta, hogy egyetlen szövetségese távozik, de tudta, ezzel egyedül kell szembenéznie, épp úgy, mint tizenéves korában, amikor Nicholas berendelte a dolgozószobájába, hogy megbeszéljék valamely vétkét. Nicholas Avery Lara főnöke volt, de egyben a nagybátyja is. Amikor Lara szülei meghaltak – ő tizenegy éves volt akkor –, oda kellett költöznie Nicholashoz és a feleségéhez, Oliviához, hogy velük és az unokatestvérével, Charlie-val éljen. Nicholas megtett minden tőle telhetőt, hogy apafigura legyen Lara számára, ennek ellenére csak távolról volt jelen a lány életében, mivel az ambíciója, hogy a Chronicle-t a média még jelentősebb szereplőjévé tegye, minden idejét és energiáját igénybe vette. Sosem voltak az a fajta család, akik együtt játszanak Monopolyt. Lara csupán akkor beszélt vele igazán, amikor bajban volt – ahogyan most is.

Chronicle– Nos, mit jelent ez ránk nézve? – kérdezte Lara, amikor elhelyezkedtek az asztalnál.

– Azt, hogy megszívtuk – válaszolta Nicholas. – Felix Tait elsősorban ezzel a céllal perelt be minket.